|
Kültéri építmények felületkezelése
|
|
A vonatkozó szabványok lefektetik, hogy az egyes fák gesztje milyen tartóssági csoportba tartozik. A csoportosítás a gombakárosítással szembeni ellenálló-képesség szerint, 1-től 5-ig különít el kategóriákat. Az 1-es „nagyon tartós”, míg az 5-ös „nem tartós” besorolásra utal.
- Duglászfenyő (3) telítve a legmagasabb kitettséget is bírja
- Lucfenyő (4) ragasztott tartószerkezetekhez alkalmazott alapanyag
- Erdei fenyő (3-4) gyantás, impregnálva a legmagasabb kitettséget is bírja
- Vörösfenyő (3-4) gyantás, kültéri kitettséget vegyi kezelés nélkül is bírja
- Jegenyefenyő (4) telítve a legmagasabb kitettséget is bírja
- Vöröstölgy (4) kültéri alkalmazása nem megengedett
- Nemes tölgyek (2) csersavtartalma révén tartós, a fémelemeket korrodálja
- Akác (1-2) kis mennyiségben és méretben érhető el, korrozív hatású
|
A fa organikus eredeténél fogva az anyag-körfolyamatok része, így a lebontó szervezetek (gombák) kedvelt tápláléka. Azonban abban az esetben, amikor a fa nedvességtartalma nem haladja meg tartósan a 20%-ot, nem kell gombakárosítással számolnunk. Ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy a károsító rovarok -magasabb rendű élőlényként- szinte kizárólag olyan fákat támadnak meg, amiket már valamilyen gombafaj „előemésztett”, akkor tudjuk: a gombakárosítást megelőzve kizárhatjuk a rovarkárosítást is. Ezt szárított alapanyag alkalmazásával, és a megfelelő óvintézkedések betartásával az esetek nagy többségében biztosítani is tudjuk. Konstrukciós faanyagvédelemnek nevezzük azokat a megoldásokat, amikor a szerkezet kialakításával védjük meg a fát a tartós nedvesedéstől, és így távol tartjuk a károsítókat. Ennek egy látványos példája, ha a fa erkélyt előtetővel látjuk el, így nem éri a szerkezetet az eső. A konstrukciós faanyagvédelem másik területe az alapanyag kiválasztás. Például a fenyő vázas faház alsó eleme tölgyből készül, vagy a kültéri szerkezetek bélmentes (és ezáltal repedésmentes) gerendából készülnek, kizárva a repedésekbe beülő, nedvességet magába szívó szennyeződést. A konstrukciós faanyagvédelem tehát nem a vegyianyagokra, hanem az átgondolt tervezésre alapozza a hatékonyságát. Azonban nem nélkülözi teljesen a vegyipar termékeit. Kültéri beépítés esetén az időjárás viszontagságai (a napfény UV tartalmának fakító hatása, a csapadék okozta nedvességingadozás) szürkítik, koptatják a felületet. Ez ellen csak a különböző pigmentanyagokkal ellátott felületkezelő anyagok alkalmazása nyújthat megfelelő védelmet.
http://www.tankonyvtar.hu/
|
Néhány szín a felületkezelő anyagok választékából |
|
|
mahagóni |
narancs |
sötét tölgy |
|
Természetesen az itt bemutatásra került szinek csak 1 fajta "Vastaglazúr" szinei, és azok elnevezései. Ahány festékgyártó annyi féle elnevezés tartozik a kb. ugyanolyan színekhez. A felületkezelő anyagok színeinek választéka elég nagy. Mindenki megtalálja a neki tetszőt.
|
A fa felületkezelésére, 2 alapvetően más típusú "lazúrt" lehet használni. Ezek, az oldószeres, és a vízbázisú lazúrok. Természetesen mindkettőből létezik vékony és vastag lazúr. Árkategóriát nézve A lazúrok kicsit drágábbak mint a hagyományos festékek. Mivel fához lettek kitalálva, teljesen megmutatják a fa természetes szépségét és nem elfedik azt. A képeken is jól látszik, hogy a fa természetes erezete jól látható.
Azt hogy melyik a jobb lazúr, nehéz eldönteni. A nagy gyártó cégek "hiper-szuper" festékei időnként (tapasztalat) kevesebb ideig állják az időjárás viszontagságait, mint a kevésbé ismert, vagy nem olyan jól hangzó nevű lazúr termékek. Egyre jobban elterjed a vizes bázisú festékek, lakkok, lazúrok használata a faiparban. Ezek meglepően jól ellenállnak az időjárásnak, és jól védik a fát. Ha javasolni lehet fa festésére lazúrt, a vizes bázisú lazúrokat javasolnám. Több lényeges előnye is van, az oldószeres festékekkel szemben.
- a száradási idő lényegesen gyorsabb (3-8 óra, és átfesthető. )
- A festék hígítása nem igényel speciális oldószert. Egyszerűen tiszta vízzel lehet hígítani.
- A festéshez használt eszközök, ecsetek, festékszóró, henger egyszerüen elmosható, szintén tiszta vizzel.
- A vizes lazúrok alatt a fa lélegzése megmarad, míg egyes oldószeres anyagok a fa lélegzését gátolják vagy teljesen elzárják.
zöld |
Aki már festett fát az tudja, hogy a fa felületén, csiszolás után is maradó apró szőrök, a festés után érdes felületet eredményeznek. Ez elkerülhetetlen. Ezért kell az első festés megszáradása után a felületet nagyon finom (180-200 szemcseméretű csiszoló vászonnal (vagy csiszoló papirral) finoman átsimítani. A második réteg után már elég sima lessz a felület. Autóbeállónál, szerszámosnál ez nem annyira lényeges. A gyerek játszóházakban, fa játékoknál már inkább fontos, azért mert a fa felülete durva csiszolópapírhoz fog hasonlítani csiszolás nélkül. |
A "telített" fa , vagy "telifa" elnevezés egy speciális fakezelési eljárásra utal. Az eljárás lényege, hogy a fát a gombagátló, és egyéb vegyszerekkel úgy kezelik, hogy a szereket magas nyomáson a fa szerkezetébe préselik. Ezáltal a fa ellenálló lessz a gombásodással szemben, a bogarak nem fogják megtámadni. A "telifa" nem azonos azzal amikor a fa gombásodás elleni védelmét, vegyszeres fürdőben való áztatással érik el. Az áztatás során nincs nyomás alatt a fa, és nagyrészt csak a felülete kis mélységben kap védelmet.
A festést, lazúrozást lehetőleg az összeépítés előtt kell megejteni. Akkor sincs probléma ha az összeépítés után történik a festés, csak a fa nyers felülete ne maradjon túl hosszú ideig festetlen.
|
|
|
